Bartal Antal
Bartal Antal (Besztercebánya, 1829. ápr. 24. – Dunaharaszti, 1909. szept. 6.): klasszikafilológus, az MTA tagja (l. 1873, r. 1898). Tanulmányait a pesti és a bécsi egy.-en végezte. 1856-tól Ungváron és 1858-tól Bp.-en középisk. tanár, 1868-ban egy. magántanár klasszika-filológiából, 1871-ben a tanárképző intézet és a gyakorló főgimn. ig.-ja. 1890-ben nyugalomba vonult. Ő indította meg 1877-ben az Egyetemes Philológiai Közlönyt Hóman Ottóval. Számos iskolai latin nyelvtant, olvasókönyvet és szótárt szerk., ill. írt Malmosi Károllyal. Kiadta Horatius, Livius, Sallustius műveit. Legnagyobb érdeme a mo.-i középkori latinság szótárának összeállítása. – F. m. A klasszika filológiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak művelése hazánkban (Bp., 1874); Görög-latin hangtan (Bp., 1876); A magyarországi latinság szótára (Bp., 1901). – Irod. Kőrösi Henrik: B. A. 30 éves irodalmi munkássága (Tanáregyesületi Közl., XX); Cserép József: Emlékbeszéd B. A. fölött (Egyet. Phil. Közl., 1910).
