Bethlen Gábor, iktári
Bethlen Gábor, iktári (Marosillye, 1580 – Gyulafehérvár, 1629. nov. 15.): Erdély fejedelme (1613-1629), a 17. sz.-i magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Birtokos köznemesi család sarja, apja ~ Farkas, anyja Lázár Druzsina. Báthori Zsigmond fejedelem udvarában nevelkedett, s 15 éves alig múlt, amikor részt vett a török elleni havasalföldi hadjáratban. Zsigmond fejedelem seregében harcolt Mihály vajda ellen, majd a Basta rémuralma ellen Székely Mózes körül tömörülő párthoz csatlakozott, s 1602. júl.-ban a tövisi csata után török területre bujdosott. 1603. júl.-ban Székely Mózes seregében részt vett a Brassó melletti csatában, s utána újra török földre távozott. Katonai és diplomáciai tehetsége korán kitűnt; a kibontakozást kezdettől fogva a török szövetségében, a Habsburgok ellenében kereste. Érintkezésbe lépett Bocskaival, hogy a Habsburgok elleni felkelés vezéréül megnyerje. 1604 őszén, a szabadságharc megindulása után ő szerezte meg a Porta jóváhagyását Bocskai fejedelemségéhez. 1605. máj.-ban feleségül vette Károlyi Zsuzsannát. 1607-től Báthori Gábor bizalmas tanácsadója és fejedelemségének előkészítője. Amikor azonban a fejedelem a Habsburgokhoz közeledett, 1611-ben ismét török területre menekült. 1613-ban a kolozsvári ogy. fejedelemmé választotta. Fejedelemsége önállóságát biztosította II. Mátyással szemben, de a Porta ellenében is, amelyet 1616-ban Lippa várának átadásával maga mellé állított: Központosított nemzeti államszervezet kiépítésére törekedett. Az ipar és a kereskedelem előmozdítására merkantilista jellegű gazdaságpolitikát kezdeményezett s országába külföldi iparosokat telepített (morva anabaptisták). Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt főisk.-t is alapított. Támogatta a m. diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában. Korszerű hadsereget szervezett nagyrészt zsoldosokól, továbbá szabad hajdúkból és székelyekből. Mátyás kir. óta ez volt az első állandó m. hadsereg. ~ célja a m. királyság egységének helyreállítása volt. A harmincéves háború kitörése alkalmat adott arra, hogy megindítsa a harcot a Habsburgok ellen. 1619-ben szövetkezve a cseh protestáns rendekkel, elfoglalta a királyi Mo.-ot, s csapatai már Bécs alatt voltak, amikor Homonnai György Lengyelo.-ból betörve, hátbatámadta, mire kénytelen volt visszavonulni. A besztercebányai ogy. (1620. aug. 25.) királlyá választotta, a csehek fehérhegyi veresége után azonban kénytelen volt a császárral béketárgyalást kezdeni. A nikolsburgi békében (1621) lemondott a királyi címről, viszont megkapta a hét felső-tiszai vm.-t. Második Habsburg-ellenes hadjáratával, 1624-ben újabb eredményt nem ért el (bécsi béke). Ezután kísérletet tett a bécsi udvarhoz való közeledésre, török elleni szövetséget ajánlott II. Ferdinándnak, ha kezébe adják az ország kormányzását és Habsburg főhg.-nőt kap feleségül (első felesége 1622-ben meghalt). Ajánlatát azonban elutasították. Miután az ország békés egyesítése ezzel meghiúsult, széles Habsburg-ellenes nemzetközi koalíciót próbált létrehozni a Ny-európai országok és a K-európai népek között. A protestáns hatalmakkal létesített kapcsolatainak megszilárdítására 1626. márc. 1-én feleségül vette a brandenburgi választófejedelem leányát, Katalint (Brandenburgi Katalin) és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe. Ugyanebben az évben Ferdinánd elleni hadjáratában kiszorította Mo.-ról Wallenstein seregét, de a külföldi segítség elmaradása miatt meg kellett kötnie a pozsonyi békét, amely lényegében a korábbi békekötéseket erősítette meg. További terveinek megvalósítását, amelyek svéd és orosz szövetségben a lengyel korona megszerzésére irányultak, halála akadályozta meg. – Levelezését Szilágyi Sándor (Bethlen G. fejedelem kiadatlan politikai levelei, Bp., 1879 és Magy. tört. Tár, 1885, 1887) és Szabó Károly (Magy. Tört Tár 1879, 1880-81) adták ki. – Irod. Gindely Antal-Acsádi Ignác: B. G. és udvara (Bp., 1890); Szekfű Gyula: B. G. (Bp., 1929); Wittmann Tibor: B. G. (1952). – Szi. Bródy Sándor: A fejedelem (Király-idillek, Bp., 1902); Móricz Zsigmond: Erdély (r., Bp., 1939); Reményik Sándor : Az álorczás magyar (vers)..
