Bokros Birman Dezső
Bokros Birman Dezső (Újpest, 1889. nov. 19. – Bp., 1965. jan. 24.): szobrász, festő, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1964). Mint fiatal épületszobrász iratkozott be az Iparművészeti Isk.-ba. Tanárai Mátrai Lajos, Simay Imre és Maróti Géza voltak. Három év után dekoratív szobrászműhelyt nyitott, de vállalkozása nem járt sikerrel. Ezután kiment Párizsba, ahol nehéz körülmények között tanulmányozta a modern francia szobrászatot és festőművészetet. Hazatérve a Magy. Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) művészegyesületben rendezte első gyűjteményes kiállítását 1918-ban. A Tanácsköztársaság megdöntése után külföldre távozott. Jób-illusztrációit 1920-ban Berlinben készítette. Több ízben volt Párizsban. 1926- tól 1932-ig Pozsonyban dolgozott, főleg portrészobrokat és kisplasztikát készített. 1934-ben csatlakozott a fiatal szocialista képzőművészek csoportjához. Művészetének kialakulására hatott az egyiptomi szobrászat, a görög szépségideál és a reneszánsz éppúgy, mint a század eleji modern szobrászat. Művészete a két háború között szembenállást jelentett a hivatalos művészet irányzatával, az expresszionizmus egyik leghatásosabb m. képviselője. 1948-ban Párizsban, 1957-ben Bp.-en a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítást. – F. m. Kalapos önarckép (1914); Don Quijote (1919); Napbanéző bányász (1942); Rokkant katona (1944); Dunavölgyi népek kórusa (1949); Mednyánszky emlékszoborterv (1956). – Irod. B. Önéletrajz (Bp., 1949) R. P.: B. B. D. meghalt (Magy. Nemzet, 1965. 21. sz.). – Szi. Polgár István verse (Élet és Irod. 1965. 6. sz.)
