Chiovini Ferenc
Chiovini Ferenc (Besenyőszög, 1899. nov. 16. – Szolnok, 1981. dec. 9.): festő, Munkácsy-díjas (1966), érdemes művész (1974). Tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Balló Ede és Rudnay Gyula irányításával végezte. 1935–36-ban áll. ösztöndíjasként a római akad. freskó szakán továbbképezte magát. 1927-től haláláig a Szolnoki Művésztelep tagja, számos hazai és külföldi kiállítás résztvevője volt. 1964-ben a Szegedi Orsz. Nyári Tárlat első díját, 1968-ban Szolnok m. művészeti díját nyerte el. Egyéni kiállítást 1959-ben Szolnokon és Pécsett rendeztek műveiből, majd 1979-ben a Csók István Galériában, gyűjteményes kiállítása 1979–80-ban volt a Szolnoki Galériában. Külföldön önálló anyaggal Koppenhágában mutatkozott be (1980). Festészete az alföldi piktúrához, a szolnoki tájképfestő-iskola legjobb hagyományaihoz kapcsolódik. A természettel együtt élő emberek munkáját (Halászok, Gátépítő kubikosok, Piac stb.) s a vidéki táj hangulatát (Hóolvadás, Tisza, Udvar ősszel, Delelés) erőteljes kolorizmussal, biztos rajztudással és komponálóképességgel örökítette meg. Áll. megrendelésre készítette a jászszentandrási templom freskóit Aba Novák Vilmossal. – Irod. Pipics Zoltán: Száz magyar festő (1943); Egry Mária: A Szolnoki Művésztelep; Bálintné Hegyesi Júlia: 50 év a Szolnoki Művésztelepen (Bp., 1962); Ch. F. bibliográfiája (Szolnok, 1977); Kaposvári Gyula: Művek, emlékek. C. F. festőművész műtermében (Szolnok, 1982).
