Csernoch János
Csernoch János (Szakolca, 1852. jún. 18 – Esztergom, 1927. júl. 25.): bíboros, hercegprímás, az MTA ig. tagja (1995). 1890-től esztergomi kanonok. 1961-től ogy.-i képviselő néppárti programmal: Igyekezett a klérus által irányított keresztényszocialista szervezkedést kiterjeszteni a fellendülő osztályharcos munkásmozgalom ellensúlyozására. 1908-tól Csanádi püspök, 1911-től kalocsai érsek, 1913-tól esztergomi érsek és hercegprímás; 1914-ben bíboros lett. Részt vett. XV. Benedek és XI. Pius pápa választásában. A kormánypolitikát támogatta a balkáni expanzió és a háború kérdésében. A Tanácsköztársaság idején részt vett a titkos ellenforradalmi szervezkedésben. Az ellenforradalom hatalomra jutása után a legitimisták egyik vezéralakja, később IV. Károly király és Horthy kormányzó között próbált közvetíteni. – F. m. A halottégetésről (Esztergom, 1887); A lelkierő a nemzetek igazi ereje (Bp., 1910); Krisztus keresztje a háború keresztje (Bp., 1915); Egyház és háború (Bp., 1915); Magyarország újjáépítésének kérdéséhez (Bp., 1924). – Irod. Balázs Béla: A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején (Századok, 1950); A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza (Szerk. Balázs Béla, Bp., 1953); Galántai József: Egyház és politika 1890-1918 (Bp., 1960); Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért, 1919. (A Tanácsközt. napjai Esztergomban, Bp., 1960.)
