Dálnoki Miklós Béla
Dálnoki Miklós Béla (Bp., 1890. jún. 11. – Bp., 1948. nov. 21.): vezérezredes, miniszterelnök. Iskoláit a kőszegi katonai reálisk.-ban, valamint a Ludovika Ak.-án végezte, 1910-ben avatták hadnaggyá. Az I. világháború után mint vezérkari tiszt több helyen teljesített szolgálatot, 1933-tól 1936-ig Berlinben mint katonai attasé működött, 1939 tavaszán a 2. lovas dandár, 1941. márc. 1-től az újonnan megalakult gyorshadtest, 1942. febr.-tól okt.-ig a kolozsvári IX. hadtest parancsnoka, nov. 11-től a kormányzó főhadsegédje és katonai irodájának vezetője, majd 1944. júl. 1-től az I. hadsereg parancsnoka. Az 1944. okt. 15–16-i nyilas puccs után szűkebb törzsével átment a Vörös Hadsereghez és 1944. okt. 17-én kiáltványt adott ki „az orosz hadsereggel való ellenségeskedés megszüntetésére és a német hadsereg elleni harc megindítására”. 1944, dac. 12-én több m. politikussal és katonatiszttel megérkezett Debrecenbe. Az 1944. dec. 13–20-i választásokon pártonkívüli programmal az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották. A Debrecenben 1944. dec. 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke (1945. nov. 15-ig) és a debreceni koalíció jobbszárnyának egyik vezető képviselője. – Irod. A debreceni feltámadás (szerk. Paál Jób-Radó Antal, Debrecen, 1940; Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása (Bp., 1955); Révész Imre: Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása Debrecenben (1944. dec. 21–22.) (Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből, szerk. Laczkó Miklós, Bp., 1955.)
