Egyed Béla
Egyed Béla (Dés, 1911. jún. 10. – Bp., 1990. júl. 14.): orvos, az orvostudományok doktora (1968). A középisk.-át Désen és Besztercebányán végezte. A kolozsvári egy. orvosi karán szerzett diplomát 1937-ben. A kolozsvári sebészeti klinikán alkalmazták gyakornoknak. 1939-től a marosvásárhelyi Állami Kórházban adjunktus. 1944-ben a tábori kórházban a sebészetet vezette. 1945-ben nem tett eleget az áttelepülési parancsnak Németo.-ba. Szombathelyen jelentkezett a szovjet csapatoknál. 1945-től Bp.-en élt. A Koltói Anna Kórház baleseti sebészetén segédorvos, 1950-ben adjunktusi kinevezést kapott. 1952-56-ban a Baleseti Utókezelő Intézet főorvosa. 1958-ban a műtét utáni hasi összenövésekkel foglalkozó tanulmányával kandidátusi fokozatot szerzett. 1964-ben sebészeti szaktanácsadó volt Vietnamban. 1949-től az egy.-i oktatómunkában is részt vett. Tagja volt az Országos Sebészeti Intézet kollégiumának, főtitkára a m. Sebészeti Tanácsnak. Könyvei angol, francia és német nyelven is megjelentek. Semmelweis emlékplakettel tüntették ki (1976). – F. m. A korszerű égéskezelés (Bp., 1952); A sajkacsonttörések (Bp., 1957); A baleseti sérültek munkarehabilitációjának újabb szempontjai (Bp., 1962); A traumatológiai rehabilitáció elvi és szervezési kérdései (Peer Gyulával, Bp., 1963); Traumatológia 2-3. rész (Bp., 1963); Mozgásszervi sérültek rehabilitációja (Bp., 1983).
