Faber Viktor
Faber Viktor (Bp., 1904. ápr. 27. – Bp., 1969. szept. 30.): honvéd orvosezredes, kórboncnok, igazságügyi orvosszakértő. Kálmán Erzsébet férje. Orvosi tanulmányait a bp.-i, majd a pécsi tudományegy. orvosi karán végezte, oklevelet 1933-ban szerzett. 1931-től Entz Béla mellett volt externista; 1934-ben egy.-i magántanári képesítést kapott, 1933–1941 között tanársegéd a pécsi egy.-en. 1937-ben kórbonctani és kórvegytani szakképesítést szerzett, 1941-től a szatmárnémeti Áll. kórház főorvosa, ill. ig.-ja, 1944-ben tagja volt a Horlay Béla szervezte ellenállási csoportnak. 1947-től a bp.-i István, majd László Kórház főorvosa, ill. ig. főorvosa, 1951–57-ben a Fővárosi Bíróság igazságügyi orvosszakértője. Részt vett Rajk László és társai perének rehabilitációs előkészítésében (1956), s Francia Kis Mihálynak a bűnperében. 1957-től haláláig a Magy. Néphadsereg Központi Kórházában a kórbonctani és igazságügyi laboratórium osztályvezető főorvosa, orvos-alezredes, majd orvosezredes volt. A Magyar Pathológusok Társasága és a Magyar Igazságügyi Orvosi Társaság vezetőségi tagja. A Morphologia és az Igazságügyi Orvosi Szemle szerkesztő bizottsági tagja volt. Kezdeményezte a Magyar-Román Társ. megalakítását. Mintegy száz tudományos közleménye jelent meg. Társszerzője volt az Igazságügyi orvostan c. egy.-i tankönyvnek (Bp., 1964); átdolgozta Popov: Törvényszéki orvostan (Bp., 1952) c. művét. – M. Pathology and hystopathology of ozaena experiments proving its Sideropenic origin (Bernát Ivánnal, Bp., 1962).
