Fabró Henrik
Fabró Henrik (Borbátvíz, 1866. máj. 21. – Balatonfüred, 1924. febr. 16.): a magyar gyorsírás egyik legjelentékenyebb képviselője. 1886-ban lépett be az ogy.-i gyorsíróirodába, amelynek sok nyelven gyorsíró, legképzettebb tagja, majd 1922-től főnöke, Az Újság munkatársa, a Magyar Távirati Iroda vezetője és ig.-ja volt. 1905-ben megalapította a Gyakorló Gyorsírók Társaságát. Szerk. Az Írás c. gyorsírási lapot. Először kezdeményezte a magánhangzókkal való rövidítési módot (fabroizmusok), ebben az irányban dolgozta át a Gabelsberger–Markovits-féle gyorsírási rendszert. Az ő hatására kezdeményezte Radnai Béla 1922-ben a m. gyorsírási rendszerek egységesítését. – F. m. Mire tanított meg 36 évi gyorsírási gyakorlat? (Bp., 1915); Párisi békedelegációs naplója (I–III. Bp., 1935–41).
