Fehér Gyula
Fehér Gyula (Kecskemét, 1879. márc. 11. – Bp., 1965. okt. 2.): színész. Solymossy Elek színészképzőjének elvégzése után 1898-tól vidéki városok (Nyitra, Debrecen, Szabadka, Pécs, Nagyvárad, Kolozsvár stb.) színpadainak volt drámai hős- és jellemszínésze. 1914-től 1935-ig, kényszernyugdíjazásáig, majd rehabilitásától, 1946-tól 1957. okt.-ig a bp.-i Nemzeti Színház tagja. Az Orsz. Színészegyesület alelnökeként tevékenyen részt vett a színésztársadalom szociális helyzetének megjavításában. 1922-től több mint egy évtizeden át az Orsz. Színészegyesület Színészképző Isk.-jának gyakorló tanára. Sokoldalú karakterizáló készségével klasszikus és modern darabokban alakított sikeres szerepeket. Képzett bariton hangja énekes szerepek alakítására is alkalmassá tette. – F. sz. Petur (Katona: Bánk bán); Mendóza (Shaw: Tanner John házassága); Ceglédi (Herceg: Ocskai brigadéros); Shakespeare-drámákban a fejedelem (Romeo és Julia); Claudius (Hamlet); Ratcliff (III. Richárd); Castel Jaloux (Rostand: Cyrano de Bergerac).
