Ferenczi Sándor
Ferenczi Sándor (Zalatna, 1884. okt. 1. – SZU, 1945, jún. ? ): régész. A szászvárosi Kun Kollégium elvégzése után 1912-ben a Ferenc József Tudományegy.-en megkezdett felsőfokú tanulmányait az I. világháború miatt csak 1920-ban fejezte be. Latin-történelem szakos tanári oklevelet szerzett a kolozsvári Regele Ferdinánd I. Tudományegy.-en. Az egy. ókortudományi tanszékének gyakornokaként, majd tanársegédjeként dolgozott. 1937-ben doktorált. 1941-től múzeumőr, majd egy.-i könyvtáros. 1911-től publikált régészeti, családtörténeti, numizmatikai és művelődéstörténeti cikkeket az Archaeológiai Értesítőben, a Genealógiai Füzetekben, a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyvében, a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárából c. sorozatban, a Keleti Újságban, az Erdély, a Székelység c. lapokban, az Erdélyi Múzeumban, a Siebenbürgische Vierteljahresschriftben és román szaklapokban. Foglalkozott Dacia római provincia régészeti emlékeinek feltárásával, a dák történelemmel, a székelység eredetével, a székely rovásírásos feliratok problémáival. 1943-ban bevonult katonának; orosz hadifogságban halt meg. – F. m. Az énlaki rovásírásos felirat (Kolozsvár, 1936); Az egykori Kászonszék régészete. A kászon székelyek letelepülése és eredete (Kolozsvár, 1938); Cetăti antice din judeţul Ciuc (‚Csík megye ókori várai’, Kolozsvár 1939); Az erdélyi dákok pénzeiről (Kolozsvár, 1944); Aşezările dacice din Munţii Orăştiei (‚A szászvárosi hegyek oláh települései’, Constantin Daicoviciuval, Bukarest, 1951).
