Finkey Ferenc
Finkey Ferenc (Sárospatak, 1870. jan. 30. – Sárospatak, 1949. jan. 23.): jogász, egyetemi tanár, koronaügyész, az MTA tagja (l. 1908, r. 1929, t. 1938). Jogi tanulmányok után 1893-tól a sárospataki jogak.-n tanár (büntetőjog, jogbölcselet). 1912-től a kolozsvári egy. (büntető eljárásjog), 1915-től a pozsonyi egy. (büntetőjog), 1921–23 között a szegedi egy. tanára (büntetőjog), 1923–30 között koronaügyész-h., 1930-tól kúriai tanácselnök, 1935-től 1940-ig, nyugalomba vonulásáig koronaügyész. 1939-ban a felsőház tagja. 1940–42-ben újra kinevezték, a Fiatalkorúak bp.-i Felügyelő Hatóságának tisztét töltötte be. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság elnöke. Az anyagi büntetőjogban dogmatikai téren K. Binding, kriminálpolitikai kérdésekben Franz List követője, a büntető eljárásjogban a liberális, humánus irányzatot képviselte. – M. Az egység és többség tana a büntetőjogban (Sárospatak, 1895); A magyar büntetőeljárás tankönyve (Bp., 1899); A börtönügy jelen állapota és reformkérdései (Bp., 1904); A tételes jog alapelvei és vezéreszméi (Bp., 1908); A magyar büntető perjog tankönyve (Bp., 1916); A magyar anyagi büntetőjog jelen állapota (Bp., 1923); Büntetéstani problémák (Bp., 1933). – Irod. Finkey Ferenc: Emlékképek és élmények (Sárospatak, 1944).
