Fiók Károly
Fiók Károly (Nagykároly, 1857. ápr. 29. – Debrecen, 1915, máj. 21.): tanár, műfordító, orientalista. A berlini és a müncheni egy.-en indogermán nyelveket tanult. 1886-tól Bp.-en középisk., 1907-től Debrecenben főisk. tanár. 1902-ben a Kisfaludy Társ. tagjává választották. Műfordításai (óperzsa, szanszkrit, páli nyelvből) a Budapesti Szemlében és önálló kötetekben jelentek meg. Tanulmányokat írt a kínai, a japán és az indiai irodalomról. Jelentősebb fordításai: Nala és Damajanti (Mahábháratából, 1885); Kalidásza: Sakuntala (1887); Hitopadesa (1905); Firduszi Sahnáméjából írt elbeszélő költeménye a Kisfaludy Társ. Évlapjaiban (XVII. évf.) jelent meg.
