Forgács Antal
Forgács Antal (Bicske, 1910. febr. 10. – Németo., 1944): költő, újságíró. Az 1930-as évek elején kritikái jelentek meg a Társadalmi Szemlében és a Gondolatban. Részt vett az illegális kommunista pártmunkában. 1932. júl.-ban – Sallai Imrével és Fürst Sándorral együtt – letartóztatták, bizonyítékok hiányában azonban szabadon engedték. 1938 őszén Párizsba menekült, bekapcsolódott az Üzenet folyóirat munkájába. A német megszállás idején D-Franciao.-ba költözött, 1944 tavaszán Grenoble-ban a Gestapo elfogta, a drancyi gyűjtőtáborba, innen Németo.-ba hurcolták, ahol nyoma veszett. József Attila hatása alatt álló lírája szembefordul korának társadalmi rendjével. – M. Fanyar idő (versek, Bp., 1933); Hűvös magány (versek, Bp., 1936); Időm törvénye szerint (versek, Bp., 1938); A világ nem felel (válogatott versek, Bp., 1963). – Irod. Havas Endre: F. A. (Magy. mártírírók antológiája, Bp., 1947.)
