Fráter György
Fráter György, családi nevén Utiešenić, anyja családi nevéről Martinuzzi (Kamičić, Horváto., 1482 – Alvinc, 1551. dec. 17.) bíboros, horvát kisnemesi származású államférfi. Corvin János udvarában nevelkedett, majd 1504-ben Szapolyai István nádor özvegyéhez került apródként. Innen Szapolyai János erdélyi vajda (később kir.) szolgálatába állt katonának, majd a pálos rendbe lépett. Előbb a lengyelo.-i csensztochovai zárda főnöke, majd sajóládi perjel. 1528-ban az I. Ferdinánd hadai elől Lengyelo.-ba szorult János kir. szolgálatába vonta, s főleg diplomáciai feladatokkal bízta meg. Rövidesen János legbizalmasabb tanácsosa lett, 1534-től váradi püspök. A két részre szakadt ország egyesítésére törekedett. Nagy része volt a váradi béke (1538) megkötésében, mely szerint János halála után a Habsburgok örökölték volna az egész országot. Mégis 1540-ben mint a királyfi gyámja és az ügyek szinte teljhatalmú intézője, a csecsemő János Zsigmondot az ogy.-sel királlyá választatta, majd 1541-ben Buda várát az egyezkedésre kész Izabella kir.-né ellenében megvédte Ferdinánd ellen. Miután Szolimán szultán még ugyanebben az évben csellel elfoglalta Budát, ~ a török hódítók kiszorításának lehetőségét egyedül a Habsburg fennhatóság alatti egyesítésben látta, s 1541. dec. 29-én Gyalun megegyezett Ferdinánddal a váradi egyezmény végrehajtásában. A végrehajtással meg kellett várni, míg Ferdinánd elegendő hadat tud az országba küldeni a török ellen. Eközben ~, előbb csak kincstartói, 1542-ben helytartói minőségben megszervezte K-Mo.-ot, s ezzel akaratlanul is előkészítette a későbbi erdélyi fejedelemséget. 1551-ben Izabellát és fiát lemondatva, országukat átadta Ferdinánd megbízottainak. Jutalmul Ferdinánd kinevezte erdélyi vajdává, esztergomi érsekké és a pápánál bíborosi kinevezést eszközölt ki számára. Ferdinánd hadai azonban nem bizonyultak elegendőnek a török támadás kivédésére. ~, hogy időt nyerjen, tárgyalásokat kezdett a délvidéki pasákkal, mire a benne árulót sejtő császári parancsnok, Castaldo meggyilkoltatta. 1550-ben Kolozsvárott kinyomtatta a Váradi Regestrumot. – Irod. Horváth Mihály: Utyeszenich F. Gy. élete (Kisebb történeti munkái, IV. Pest, 1868); Barabás Samu: F. Gy. (Pozsony, 1885). – Szi. Szász Károly: F. Gy. (dráma, Pest, 1869); Jókai Mór: F. Gy. (r., 1893).
