Gádor Béla
Gádor Béla (Nyíregyháza, 1906. máj. 22. – Bp., 1961. jan. 23.): író, újságíró, József Attila-díjas (1953). 1945 előtt banktisztviselő, 1947-től haláláig a Ludas Matyi munkatársa, 1948-tól 1953-ig felelős szerk.-je, 1953-tól 1956-ig főszerk.-je. Szatíráiban Gábor Andor vonalát folytatta. Finom lélektani megfigyelésekre épülő humora tette a közéleti szatíra kiváló művelőjévé. Felesége Somogyi Erzsi színésznő volt. F. m. Néhány első szerelem története (novellák, Bp., 1958). Humoreszkgyűjtemények: Nevess jobban (Bp., 1949); Nehéz szatírát írni (Bp., 1955); Sót vegyenek (Bp., 1959); Írtam mérgemben (Bp., 1961). Színdarabjai: Urak, költők, gyilkosok (Álomlovag címmel 1960-ban a Kis Színpad mutatta be); Lyuk az életrajzon (Katona József Színház, 1958). Bábdarabjai: Szerelmes istenek (Bábszínház, 1955); Potyautazás (Bábszínház, 1959; Bécsben VIT-díjat nyert). Darvas Szilárddal közösen írt filmjei: Állami Áruház (1952); Dollárpapa (Gábor Andor vígjátékából, 1956). – Irod. Bródy Lili: Humor, bírálat, emberszeretet (Irod. Újság, 1956. 7. sz.).
