Garami Ernő
Garami Ernő (Bp., 1876. dec. 13. – Bp., 1935 máj. 28.): miniszter, a századfordulótól 1919-ig a m. szociáldemokrácia egyik legtekintélyesebb vezetője, eredetileg műszerész. 1898-ban tért haza Németo.-ból és ettől kezdve szinte állandóan az SZDP vezetőségének tagja, a Népszava főszerk.-je 1919-ig. 1906-tól a Szocializmus első szerk.-je. Ebben az időben szépírói munkásságot is folytatott, novellái jelentek meg a Népszavában. 1908-ban a Vígszínház bemutatta a Megváltás felé c. drámáját. Reformista szellemben a polgársággal való szövetséget hirdette, a munkásosztálynak alárendelt szerepet szánt a politikai harcban. Nagy része volt a tömegek forradalmi megmozdulásainak leszerelésében. 1918. okt. 31-től 1919. márc. 21-ig kereskedelemügyi min. a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban, a kommunistaellenes irányzat híve, a munkásegység ellenzője. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az egyesült pártból kilépett, Svájcba emigrált és a munkáshatalom megdöntése céljából az antant képviselőivel lépett kapcsolatba. Mint igazságügymin. tagja volt a Peidl-kormánynak (1919. aug. 1–6.). A Friedrich-féle puccs után rövid ideig Bécsben tartózkodott, majd hazatért és a Clerk-féle tárgyalásokon az SZDP nevében aláírta a megegyezést, amely hozzájárult Horthy bevonulásához Bp.-re. 1919. nov.-ben újra emigrált és 1921-ben Bécsben Lovászy Mártonnal együtt megindította a Jövő c. lapot. Itt megjelent cikkei miatt pert indítottak ellene, amelynek megszüntetése után 1929-ben hazatért. A pártvezetőséggel támadt személyi és taktikai nézeteltérései miatt ismét külföldre ment, ahonnan 1934-ben betegen hazatért. – M. Hazafiság és nemzetköziség (Bp., é. n.); Marx és Engels élete (Bp., 1909); Választójog és tömegsztrájk (Bp., 1913); Az osztályharc (Bp., 1914); Politikai harc és munkásság (Bp., 1918); Forrongó Magyarország. Emlékezések és tanulságok (Leipzig-Wien, 1922). – Irod. G. E. Emlékkönyv (Bp., 1939) Gárdos Mariska: Szállj gondolat (Bp., 1962).
