Gáspár Jenő
Gáspár Jenő (Szentlélek, 1894. nov. 16. – Bp., 1964. dec. 17.): költő, író, szerkesztő. Középisk. tanulmányait Csíksomlyón és Egerben végezte. Egerben papnak készült, 1916-1919 között a bp.-i Szent Imre Kollégium tagja, Szmrecsányi érsek ösztöndíjasaként a bp.-i tudományegy.-en m.-latin szakos középisk. tanári oklevelet szerzett. Két évig tanár Bp.-en a Barcsay Gimn.-ban, 1921-től a bp.-i Új Nemzedék újságírója, utóbb h. szerk.-je, 1931-ben főmunkatársa, majd a Nemzeti Újság éjjeli szerk.-je lett. 1939-ben a Sajtókamara főtitkárává nevezték ki. 1944-ben a Singer és Wolfner Könyvkiadó vezérig.-ja. 1945-ben a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte. A vádirat szerint 1944. ápr.-ban kiadta a politikai rendőrségnek 54 zsidó újságíró névsorát, akik közül 35-öt elhurcoltak. Márianosztrán töltötte büntetését, közben rabmunkásként a miskolci egy. építésén dolgozott. 1955-ben szabadult, egy évig segédmunkás, majd haláláig nagyrészt fekvőbeteg. – Első írásait 1913-ban az Élet c. képes hetilap közölte. 1924-ben a Petőfi Társ. tagjává, 1926-ban titkárává választotta, a Petőfi- ház őre; 1931-ben a Szent István Akadémia III. szakosztálya tagja lett. – M. Petronius búcsúdala (Allegoria, Bp., 1918); Örök hárfa (versek, Bp., 1923); A kék sziget (r., Bp., 1925); Isten leventéje (r., Bp., 1930); A világ orvosa (r. az őskereszténység első éveiből, Bp., 1934); Az aranypáva (r., 1-2. Bp., 1933); Piano (versek, Bp., 1935): A puszták fiai (ifj. r., Bp., 1937); Szonáta (r., Bp., 1940); A nagy tavasz (r., Bp., 1943); Aranylegenda (elb., Bp., 1941); A Petőfi Társaság költőinek antológiája (Szerk. Havas Istvánnal, Bp., 1942); A vestaszűz (elb., Bp., 1944)
