Grassy József
Grassy József (Szőllős, 1894. dec. 31. – Újvidék, 1946. nov. 14.): altábornagy. A Ludovika Ak.-n 1914-ben avatták hadnaggyá. Az I. világháborúban az orosz és az olasz fronton harcolt. 1919-ben a tanácskormány ellen harcoló ludovikások egyik vezetője; annak leverése után az olasz antantmisszió mentette meg. Inkognitóban részt vett a Ny-magyaro.-i felkelésben. 1922-24-ben elvégezte a Hadiak.-t, majd különböző vezérkari beosztásokban szolgált. 1935-38-ban a Ludovika Ak. harcászat tanára. 1939-41-ben a 7. gyalogezred, majd a 15. gyalogdandár parancsnoka és az Újvidékre kirendelt karhatalom irányítója, állomásparancsnok. Súlyos felelősség terheli az új vidéki atrocitásokért. Hadbírósági eljárás indult ellene, de az ítélethozatal előtt, 1944. jan. 14-én Németo.-ba szökött, s a Waffen-SS állományának tagja lett. A nyilas hatalomátvétel után rehabilitálták, 1944. nov. 1-jén altábornaggyá léptették elő, s kinevezték a Hunyadi SS páncélgránátos hadosztály parancsnokává. A háború végén ideiglenes megbízással átvette a Hungária SS páncélgránátos hadosztály parancsnokságát is. Máj. 8. után Attersee és Grünau környékén (Ausztria) amerikai fogságba esett, de kiadták a magyar hatóságoknak. A Népbíróság halálra ítélte, de az újvidéki események miatt kiadták Jugoszláviának, ahol kivégezték.
