Gyallay-Pap Sándor
Gyallay-Pap Sándor (Székelykeresztúr, 1906. márc. 17. – Székelykeresztúr, 1944. nov. 8.): romániai magyar költő, Pap Mózes klasszika- filológus író fia. 1925-ben az apja vezette isk.-ban érettségizett, majd egy ideig a kolozsvári egy.-en jogot hallgatott. 1938-39-ben a szegedi Széphalom társszerk.-je. Itt több verse, novellája és cikke jelent meg. Az Erdély földjén élő népek „barátságos szellemi találkozóját” igyekezett elősegíteni. Románból is fordított. Verseit a Keresztény Magvető, Magyar Nép és Pásztortűz közölte. Öngyilkos lett. Verseiben szülőföldje, iskolája, a székelység nosztalgikus felidézése mellett minduntalan visszatér a halál, az elmúlás témája. Költészete egyre hangsúlyozottabb szociális színezetet kapott: Ady frazeológiájának hatása érezhető. – M. Felsikoltok! … (Kolozsvár, 1933, bővítve 1937), Parancsolom: tűrni kell! (Kolozsvár, 1934, 1938), Fekete kalászok (Kolozsvár, 1935), Zúg a rengeteg (Kolozsvár, 1936, 1938, 1939), Őszi ének (Kolozsvár, 1940). – Irod. b. j. gy. (Bözödi György): Gy.-P. S.: Felsikoltok! ... (Keresztény Magvető, 1933. 6. sz.).
