György Aladár
György Aladár (Huszt, 1855. ápr. 11. – Bp., 1906. jan. 16.): író, újságíró, kultúrpolitikus. A marxizmus egyik első m. ismertetője. Egy.-i tanulmányait külföldön végezte, ott ismerkedett meg Marxszal, akivel mint az Internacionálé tagja, rövid ideig kapcsolatban állt. 1871-ben hazatért és Jókai A Hon c. lapjának munkatársa lett. Számos cikkben ismertette és méltatta a párizsi kommünt, valamint az I. Internacionálé célját és jelentőségét. Több írása jelent meg Marxról és a marxizmusról is. A Hon megszűnése után, 1882-től a Statisztikai Hivatal tisztviselője. A Magyar Néprajzi Társ. alelnökévé, a Petőfi Társ. tagjává választotta. A századforduló táján megszakadt kapcsolata a munkásmozgalommal, s a polgári radikalizmus szószólójává vált. Fordításokat, tanulmányokat közölt az irodalom, képzőművészet, földrajz, néprajz, pedagógia köréből is. Szerk. a Tanítók zsebnaptárát. Lefordította – többek között Gogol Holt lelkek, valamint V. Hugo 1793. c. regényét és Buckle angol művelődéstörténetét. – F. m. Az egyetemes művelődéstörténelem vázlata (Bp., 1875); Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben (Bp., 1886–1887). – Irod. Farkasfalvy Imre: Gy. A. emlékezete (Földr. Közl. 1907); Komlós Aladár: Magyar író Marx körében (Tegnap és ma. Bp., 1956); Nyilas Márta: Gy. A. (Könyvtáros, 1961. 9. sz.)
