Gyulai Zoltán
Gyulai Zoltán (Pipe, 1887. dec. 16. – Bp. 1968. júl. 13.): fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r. 1954), Kossuth-díjas (1953), Állami díjas (1966). Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári tudományegy.-en végezte, ahol 1913-ban szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. Ezt követően Tangl Károly tanársegédje lett. Az I. világháborúban katona volt, 1915-ben orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1922-ben került haza. Ezután doktorált Szegeden, majd 1924-ig a szegedi egy. h. tanára volt. 1924-től 1926-ig a göttingeni egy.-en folytatott tanulmányokat, R. W. Pohl munkatársa volt. 1926-ban Szegeden magántanárrá habilitálták az elektronok és ionok tana tárgykörében. 1934-ben c. ny. rk. tanár lett. 1935-től 1940-ig a debreceni egy. tanára, 1940–1947 között a kolozsvári tudományegy. tanára volt, majd a bp.-i műsz. egy. kísérleti fizika tanszékének vezetője 1947-től 1962-ig. Itt létrehozta az MTA Kristálynövekedési Tanszéki Kutató Csoportját (1961), melyet nyugalomba vonulása után (1962) is vezetett. Több tudományos társaság tagja volt – köztük az International Union of Pure and Applied Physics r. (1959) és a Göttingai Tudományos Ak. l. tagja (1962) –, s tagja volt az Acta Physica Hungarica szerkesztő bizottságának is. Kezdetben az alkálihalogenid kristályok optikai, elektromos és fényelektromos tulajdonságait tanulmányozta. Az 1920-as években magyarázatot talált az azóta Gyulai-Hartly-effektus néven ismert s a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenségre. Ezt követően a kristálynövekedéssel foglalkozott, s elsőként írta le az ionkristályok növekedésével kapcsolatban a mikroszkopikus vastagságú rétegek megjelenését. Elsők között foglalkozott tűkristályok előállításával és tanulmányozásával. Egyike azon m. fizikusoknak, akik isk.-t alapítottak. Filozófiai kérdésekkel is foglalkozott. Számos tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban. – F. m. A hit eredete (Kolozsvár, 1942); Laotse (Kolozsvár, 1942); Kísérleti fizika (I-II., Bp., 1950); A kristályok világa (Bp., 1954). – Műveinek nem teljes bibliográfiája (Fiz. Szle, 1968. 11. sz.). – Irod. Boros J.: Gy. Z. 70 éves (Fiz. Szle, 1957. 6. sz.); Gy. Z. (Magy. Fiz. Folyóirat, 1957); A Gy.-iskola (Fiz. Szle, 1963. 5. sz.); Gy. Z. (Fiz. Szle, 1968. 11. sz.); Ziermann M.: Gy. Z. (MTA III. Oszt. Közl., 1968. 2. sz.); Tarján Imre: Gy. Z. (Magy. Tud., 1969. 2. sz.); Tarján S.: Emlékezés Gy. Z.-ra (Fiz. Szle, 1978. 3. sz.); Morlin Z.: A Gy.–Hartly–kísérlet történetéhez (Fiz. Szle, 1978. 3. sz.).
