Haják Károly
Haják Károly (Bp., 1886. aug. 24. – Kolozsvár, 1970. szept. 6.): zeneszerző, hegedű- és brácsaművész, karmester, pedagógus. A bp.-i Zeneak.-n Bloch Józsefnél, Kemény Rezsőnél és Hubay Jenőnél hegedülni, Herzfeld Viktornál, majd Koessler Jánosnál komponálni tanult. Rövid ideig a fővárosban, majd 1910-13 között Debrecenben, 1913-47 között a Marosvásárhelyi Konzervatóriumban tanított. Marosvásárhelyen a Metz-vonósnégyes primáriusaként is játszott. Szólistaként és a Marosvásárhelyi Filharmónikusok vezetőjeként sokat hangversenyezett, emellett vezette a Regnum Marianum templom énekkarát is. 1948-ban Kolozsvárra költözött, ahol 1957-ig az Opera zenekarában, majd 1961-ig a Szimfonikus Zenekarban brácsázott. – M. I. szimfónia; Két szimfónia; Csángó rapszódia férfikarra (Bp., 1940); Téma 9 változattal (Bp., 1949); Divertissement (Bp., 1954); h-moll gordonkaverseny (Bp., 1955); Fúvósötös, Fúvósszerenád (Bp., 1957).– Irod. Benkő András: H. K. (Művelődés, 1970); O. L. Cosma: Muzicieni romani (Bukarest, 1970).
