Hajdú Mihály
Hajdú Mihály (Orosháza, 1909. jan. 30. – Bp., 1990. júl. 26.): zeneszerző, egy.-i tanár, Erkel-díjas (1957). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n a zeneszerzés-szakot Kodály Zoltánnál, a zongora-szakot Thomán Istvánnál és Székely Arnoldnál végezte el. 1933-40-ig magánzeneisk.-ban tanított, 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk. zeneelmélet tanára, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakisk.-a tanított (1949-60), s végül a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk. tanszékvezető egy.-i tanára (1960-77), valamint a Művészeti Alap Zenei Szakoszt. Segélyezési Bizottságának elnöke volt. Az „Új magyar zene a Rádióban” c. sorozat közönségdíját nyerte el (1975). Népdalfeldolgozások, átiratok, hangszerelések, önálló szerzemények bizonyítják sokoldalúságát. Úgy operájában, mint hangszeres és énekes kamarazenéjében is a nemzeti jellegű stílus uralkodott. Művészetének fontos területén, kórusaiban feszültségteremtő, költői és virtuóz eszközök birtokában komponált és alkotott. Számos cikke jelent meg a „Kóta” c. folyóiratban. – F. m.: Kádár Kata (opera, 1959); 3 zenekari szvit; Concerto (zongorára, gordonkára, klarinétra); 2 vonósnégyes; zongoratrió; szvit 2 zongorára. Szonáták hegedűre és zongorára; gordonka- zongora szonatina. Kamaraművek: fuvolára, klarinétra, zongorára; dalok, zongoradarabok. Pedagógiai művek szólóhangszerekre, kamaraegyüttesekre, ifjúsági zenekarra.
