Hajdu Zoltán
Hajdu Zoltán (Radnótfája, 1924. dec. 16. – Bukarest, 1982. febr. 12.): költő, műfordító, festőművész, zeneszerző. Középisk. tanulmányait a marosvásárhelyi ref. kollégiumban végezte. A II. világháború után két évig Belgiumban és Dániában tartózkodott. Hazatérve bekapcsolódott a Magyar Népi Szövetség munkájába. 1950-ben jelentek meg először versei az 50 vers c. antológiában. Sütő Andrással közösen írt színművét, a Mezítlábas menyasszonyt ugyanebben az évben mutatták be Kolozsváron. Ezért a művéért Állami Díjat kapott. Az 50-es években Bukarestben a Művelődés, a Falvak Dolgozó Népe c. lapoknál és a Román Rádió munkatársaként dolgozott. Megszervezte és egy ideig igazgatta az Állami Székely Népiegyüttest, amely Maros Művészegyüttes néven vált ismertté. Több verseskötetet publikált és fordított. 1960-ban betegsége miatt nyugdíjba ment. Életének utolsó másfél évtizedében nonfiguratív festészettel és zeneszerzéssel foglalkozott. Hangszeres és dalműveket írt, ezeket Bukarestben, Marosvásárhelyen, Bécsben és Brüsszelben adták elő. – F. m. Mindhalálig (versek, Bukarest, 1950); Kirándulás (versek, Bukarest, 1954); Csillag a Maroson (Bukarest, 1955); Egyszerű énekek (versek, Marosvásárhely, 1956); Farkastanya (versek, Bukarest, 1956); Furulyaszó (versek, Marosvásárhely, 1957); Kövek az útszélen (versek, Bukarest, 1964); Égszínkék mágia (versek, Bukarest, 1970); Kérdező (Bp., 1978). – Irod. Lőrinczi László: Búcsúszó H. Z.-ról (A Hét, 1982. 8. sz.); Kovács János: Emlékezés egy költőre (A Hét, 1984. 52. sz.).
