Holló Ernő
Holló Ernő (Gyergyószentmiklós, 1910. jan. 5. – Sepsiszentgyörgy, 1983. jan. 21.): romániai magyar költő, újságíró. Középisk.-i tanulmányait Hajdúböszörményben, Gödöllőn és Aszódon végezte (1928), majd újságíró lett. 1929-től a Kis Újság, 1930-tól az Új Idők belső munkatársa Bp.-en. Írásait közölte a Válasz és Vigilia, Erdélyben a Pásztortűz és Vasárnap. 1941-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép állandó munkatársa, 1944-45-ben ugyanott a Szabadság szerk.-je, később a Népi Egység munkatársa 1949-ig. Versei, elbeszélései, jegyzetei az Igaz Szó, Utunk, Művelődés, Dolgozó nő, Megyei Tükör, Előre, Hargita és több más heti-vagy napilap hasábjain jelentek meg. Elégikus, balladás hangvételű verseket írt. Több költeményét megzenésítették, így Kleopátra halála c. versét Kazacsay Tibor (1942). Szerepel a Kapuállító c. antológiákban (Sepsiszentgyörgy, 1971, 1982). Arcképét megfestette Bara Árpád. – M. Estéli utazás (Bp., 1930); Mindent meglátni benned, lélek (Bp., 1933); Fűz a tóparton (Bp., 1935); Férfiének (Bp., 1939); Versek (Bp., 1941); Tisztítótűz (Csíkszereda, 1946); Téli készülődés (1966). – Irod. Tompa László: Egy székelyföldi költő (Utunk, 1946. 6. sz.); Vári Attila: Hosszú készülődés (Igaz Szó, 1970. 1. sz.); Bardócz Gergely: „A fák szótlanul utána karoltak”. H. E. sírjára (Utunk, 1983. 8. sz.).
