Hornyánszky Gyula
Hornyánszky Gyula (Pest, 1869, szept. 22. – Bp., 1933. jan. 31.): klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1909). ~ Viktor nyomdatulajdonos fia. Az egy.-et Bp.-en végezte. 1891-ben bölcsészdoktori, 1892-ben tanári diplomát szerzett. 1893–94-ben állami ösztöndíjjal Párizsban és Londonban tanult. 1894–96-ban nagyszebeni gimn. tanár. 1899-ig külföldi tanulmányúton volt. Utána kaposvári, 1902-től bp.-i gimn. tanár és a bp.-i egy. magántanára. 1913-tól a kolozsvári, 1919-től a szegedi, 1926-tól a bp.-i tudományegy.-en a klasszika-filológia ny. r. tanára. 1925-től a Magyar Társadalomtudományi Társulat elnöke. Klasszikafilológiai, történetfilozófiai és szociológiai tanulmányainak szemlélete a történelmi materializmus felé mutatott. – F. m. Pindaros (Bp., 1891); A classica philologia mint történetírás (Bp., 1895); Aristophanes (Bp., 1897); A jog keletkezése és fejlődése (Bp., 1899); Bevezetés a dáma lélektanába (Bp., 1903); Hippokrates milieu-elmélete (Bp., 1908); A görög felvilágosodás tudománya. Hippokrates (Bp., 1910); Tömegpsychologia és görög történet (Bp., 1912); Görög társadalomrajz (Bp., 1931). Irod. Huszti József: H. Gy. emlékezete (1933); Marót Károly: H. Gy. (1934); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (1962).
