Hunyadi István
Hunyadi István (Bp., 1905. márc. 9. – Bp., 1986. márc. 11.): költő. A bp.-i tudományegy.-en jogi doktorátust szerzett. Székesfővárosi tanácsjegyzőként, majd büntetőbíróként dolgozott. Később a Képcsarnok Vállalathoz került, ahol szervezőként dolgozott nyugdíjazásáig, 1965-ig. – F. m. Zengő kövek (versek, Bp., 1934); Két óraütés közt (versek, Bp., 1937); Egyszerűség dicsérete (versek, Bp., 1941); Meglódult csillag (versek, Bp., 1941); Lépj ki magadból (versek, Bp., 1961); Szabálytalan világvég (versek, Bp., 1973); Férfisirató (versek, Bp., 1979); Ősz Korcsulán (versek, Bp., 1979); Te kiálts téltemető (versek, Bp., 1983).
