Kahána Ernő
Kahána Ernő (Gyergyóbékás, 1890. dec. 2. – Bukarest, 1982. ápr. 28.): romániai magyar orvosi és lélektani író, publicista. ~ Mózes bátyja. A Kolozsvári Unit. Gimn.-ban érettségizett (1907), orvosi oklevelét Bécsben szerezte (1914). A kolozsvári egy. Ideg-és Elmegyógyászati Klinikáján h. tanársegéd (1914-17), Ditróban községi orvos (1918-22), itt és Csíkszeredán magánorvos (1923-24), Brassóban folytatott belgyógyászati és pszichiátriai magángyakorlatot (1925-40), majd Bukarestben telepedett le, kardiológiai rendelőt nyitott. A belügymin. keretében teljesített orvosi szolgálatot (1945-54), az Elias Kórház belgyógyász főorvosa volt (1954-72). Már diákkorában a Remény egyik szerk.-je. Nyomtatásban első írása a Keleti Újságban jelent meg. Ismeretterjesztő orvosi cikkeit közölte a Brassói Lapok, a Korunk, A Jövő Társadalma. Brassóban, Marosvásárhelyen és Nagyváradon, valamint Bp.-en tartott az individuálpszichológiai munkaközösség meghívására orvosi, individuálpszichológiai előadásokat. Harcát a freudizmus ellen az új Korunkban is folytatta (1966. 5. sz.). Az Előre munkatársaként a 60-as és 70-es években orvosi rovatot szerk., népszerű orvosi kézikönyvet írt. – M. A freudizmus után. Bevezetés Adler Alfred individual-pszichológiájába (Brassó, 1924); A szociáldemokrácia és a dialektika (Nagyvárad, 1932); Socialdemocratia în lumina materialismului dialectic (Kolozsvár, 1933); Democraţia (1945); Problema naţională (1945); Az orvosé a szó (Bukarest, 1972). – Irod. Szász János: Búcsú és vallomás (Előre, 1982. máj. 9.).
