Kállai Ernő
Kállai Ernő (Szakálháza, 1890. nov. 9. – Bp., 1954. nov. 28.): művészeti író, kritikus. 1913-ban hosszabb tanulmányúton járt Németo.-ban; Angliában, Skandináviában, Amerikában. Egy ideig Londonban a British Mus.-ban és a National Galleryben dolgozott. Írásaival először a Ma c. folyóiratban jelentkezett. 1928-ban a dessaui Bauhaus folyóiratát szerk. 1929-től 1935-ig Berlinben a Deutsche Kunst und Dekoration szerk.-je volt. 1928–29-ben Bázelben tartott előadásokat, majd 1935-ben hazajött. 1940-től 1944-ig a Pester Lloyd művészeti rovatvezetője, 1946–48 között az Iparművészeti Főisk. tanára volt. Az avantgardista irányzatok elméletírójaként számos kritikát és önálló művet írt. – M. Új magyar piktúra (Bp., 1925); Neue Malerei in Ungarn (Lipcse, 1925); Ludwig Kozma (Leipzig, 1926); Czóbel Béla (Bp., 1934); Mednyánszky László (Bp., 1943); Cézanne és a XX. sz. konstruktív művészete (Bp., 1945); A természet rejtett arca (Bp., 1947); Picasso (Bp., 1948). – Irod. Kassák Lajos: Emlékezés K. E.-re (Valóság, 1965. 8. sz.).
