Kálmán
Kálmán (kb. 1074 – 1116. febr. 3.): király (1095–1116), I. Géza király elsőszülött fia. Két házasságából (Szicíliai normann hercegnő, 1097; Eufémia, Vladimír Monomachos nagyfejedelem leánya, 1110) három fia született, az elsőből István és még a gyermekkorában elhalt László, a másodikból a ~ által el nem ismert Borisz. Eredetileg papnak szánták, de csak Lengyelo.-ba menekülve tudta a trón öröklését biztosítani. Uralmának első évében nagy körültekintéssel és eréllyel oldotta meg az I. keresztes hadjárat seregeinek átvonulását, a fegyelmezetlen csapatok ellen fegyverrel lépett fel, a rendezetteket seregével kísérte. Külpolitikájában elődje irányzatát folytatva Velencével szemben a Szicíliát megszálló normann Roger-val kötött szövetséget. Az orosz fejedelmi család egy tagja részére adott segítség során 1099-ben Přzemyslnél súlyos vereséget szenvedett. Ekkor öccsét, Álmost a horvát részek kormányzata alól felmentve egész Horváto.-ot (1102), majd Dalmáciát (1103) meghódította. A dalmát városokat nem tarthatta meg. Öccse, Álmos 1102 után háromszor lázadt fel, ezért ~ 1113-ban kisfiával, Bélával együtt megvakíttatta. Törvényhozó tevékenységének emléke, az Albericus pap szerkesztésében fennmaradt törvénykönyv elsőrangú fontosságú forrása a 11–12. sz. fordulója m. történetének. Belpolitikájában az egyház igényeit elismerve 1106-ban lemondott az invesztitúráról (a püspökök kir. kinevezési jogáról). 1112-ben hozzájárult a papi nőtlenség bevezetéséhez. A nyitrai püspökség alapítását ~ fejezte be. Műveltsége miatt a Könyves jelzővel illették régebbi irodalmunkban. Fehérváron temették el.
