Kálmán Oszkár
Kálmán Oszkár (Kisszentpéter, 1887. jún. 19. – Bp., 1971. szept. 17.): operaénekes (basszus). Felsőkereskedelmi isk.-i érettségi bizonyítványának megszerzése után hivatalnokoskodott, közben magánúton énekelni tanult. Egy ideig a Zeneak. hallgatója volt, majd külföldi tanulmányútra ment. 1913-ban lett a bp.-i Operaház tagja. 1918-ban ő alakította a Kékszakállú herceg szerepét Bartók operájának ősbemutatóján és ugyanebben az évben Bartók zongorakíséretével énekelt dalokat Kodály szerzői estjén. 1927–29-ben a berlini Staatsoperben vállalt szerződést. A zsidótörvények miatt 1940-től 1945-ig nem szerepelhetett. 1945-ben visszakerült a bp.-i Operához, melynek 1947-ben örökös tagjává választották. 1949-ben vonult nyugalomba. Szerepköre az operairodalom teljes basszus repertoárját felölelte. Németo.-i, bécsi, prágai és barcelonai vendégszereplései során Sztravinszkij- és Hindemith-művek premierjén is sikereket aratott. Kitűnt oratóriumokban, Bach-passiók Jézus-szerepeiben. – Sz. Mefisztó (Gounod: Faust); Főinkvizitor (Verdi: Don Carlos); Pimen (Muszorgszkij: Borisz Godunov). – Irod. Önéletrajz (Magy. Rádió, 1947. 12. sz.); Gál György Sándor: K. O. (Új Élet, 1971. okt. 15.).
