Karácsony Sándor
Karácsony Sándor (Földes, 1891. jan. 10. – Bp., 1952. febr. 23.): pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár. 1918-ban a bp.-i egy. bölcsészkarán oklevelet szerzett. Közben Genfben, Münchenben, Bécsben, Grazban volt tanulmányúton. Az I. világháborúban hadirokkant lett. 1918–19-ben Kassán, 1919-től 1927-ig Bp.-en tanár, majd az MTA szótári bizottságának gyűjtő munkatársa. 1929-ben egyik kezdeményezője volt a 101 magyar népdal megjelenésének. 1942-től 1951-ig a debreceni egy. bölcsészkarán ny. r. tanár. Szerk. az Erő c. ifjúsági lapot. A koalíciós korszakban a Szabad Művelődési Tanács elnöke, a szabadművelődési irányzat ideológiai irányítója. Spekulatív módon kidolgozott pedagógiai-filozófiai rendszere – érdekes pedagógiai megfigyelések mellett – egészében véve objektív idealista szemléletet tükröz. – F. m. A csucsai front (r., Bp., 1928); Hegyi beszéd (r., Bp., 1937); Barátság és szerelem (Bp., 1938); A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (Bp., 1939); A könyvek lelke, irodalmi nevelés (Bp., 1941); A társaslélek felső határa és a transzcendensre nevelés (I–II. Bp., 1941–43); Ocsudó magyarság (Bp., 1942); A magyar demokrácia (Bp., 1945); Magyar ifjúság (Bp., 1946); Magyar béke (Bp., 1947); Holdbeli diákélet (r., Bp., 1948). – Irod. Kerékgyártó Elemér: A „népi” és „karácsonyista” társadalomfelfogósról (Társad. Szle, 1956); Kerékgyártó Elemér: A karácsonyista ideológia bírálata (kandidátusi értekezés).
