Kemény Gábor
Kemény Gábor (Szarvas, 1883. jún. 1. – Bp., 1948. máj. 15.): pedagógiai író, tanár, Kossuth-díjas (1948). K. Katalin író, művészeti történész apja. Egy.-i tanulmányait Bp.-en és Kolozsváron végezte, 1906-ban szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1907-ben a soproni Lähne-intézet, 1908– 18-ban a tordai gimn. tanára. Közben 1912–13-ban Párizsban a Sorbonne hallgatója. Az 1918. évi okt.-i polgári demokratikus forradalom idején Torda-Aranyos vm. főispánja. 1920-tól békéscsabai leánygimn.-i tanár, 1922-ben baloldali magatartása miatt elbocsátották. Utána Bp.-en élt és széles körű irodalmi tevékenységével szolgálta a haladó pedagógia érdekeit. 1945 után a demokratikus köznevelés megvalósításán dolgozott. A vallás- és közoktatásügyi min. nevelésügyi főosztályának vezetője. A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének elnöke, az Embernevelés c. pedagógiai folyóirat szerk.-je, az Orsz. Köznevelési Tanács alelnöke. – F. m. Iskolai értékelés és kiválasztás (Bp., 1934); Egy magyar kultúrpedagógus, Nagy László (Bp., 1943); Demokratikus iskolareform (Bp., 1945); A szociális didaktika (Bp., 1947). – Irod. Kiss Árpád: K. G. (Ped. Szle, 1958. 5. sz.; Köznevelés, 1958. 10. sz.); Köte Sándor: K. G. pedagógiai öröksége (Magy. Ped. 1964. 1. sz.).
