Kemény Simon
Kemény Simon (Tass, 1882. aug. 19. – Bp. 1945. jan. 27.): újságíró, író, költő. Tanulmányai után újságíró lett. Előbb a Budapesti Naplónál dolgozott, majd A Hét, az Új Idők, a Magyar Figyelő munkatársa volt, később dramaturg lett, végül az Est-lapok szerkesztőségében dolgozott. A zsidó-törvények idején megfosztották állásától. A nyilasok villája kertjében kivégezték. Naplója kézirata megmaradt. Az impresszionista líra képviselője; kezdetben kissé modoros hangja idővel egyre keserűbbé, az 1930-as évek végén pesszimistává, nyelvezete ugyanakkor egyszerűbbé vált. Számos verskötete jelent meg. – M. Lamentációk (versek, Bp., 1909); Így élem világom (versek, Bp., 1922); Az ördög tarisznyája (versek, Bp., 1930); Reménytelen menekülés (versek, Bp., 1934); Egy szem vadgesztenye (versek, Bp., 1961). – Irod. Bóka László: K. I. (Magyar mártír írók antológiája. Bp., 1947).
