Kémeri Nagy Imre
Kémeri Nagy Imre (Bürgezd, 1903. márc. 27. – Varsó, 1942. ápr. 13.): újságíró, katona. Fiatalon beállt a Székely hadosztályba. 1922-ben Erdélyből Mo.-ra szökött, majd 1925-ben beállt katonának, de egy év után leszerelték. Bp.-en jog-, majd bölcsészhallgató. A Turul Werbőczy Bajtársi Egyesület ‚főlövészmestere’, s az egy.-i szervezkedések egyik vezetője (1926–28), összekötő a Magy. Orsz. Véderő Egyesület (MOVE) és a Turul Szövetség között. 1928–29-ben katona, majd a bp.-i egy.-en középisk. tanári oklevelet szerzett (1932). Ezután alkalmi munkákból élt. 1937 nyarán belépett a Balogh-féle Magy. Nemzetiszocialista Pártba, melynek ifjúsági vezetője lett. A szélsőjobboldali lapokba írt cikkei miatt többször ítélték fogházbüntetésre. Katonai alapon kopjás alakulatot szervezett (1936), rendszeres összeütközéseket provokált a szociáldemokrata ifjúsággal. Egy debreceni gyűlésen Horthyt kikiáltotta királlyá (1937. nov.), ezért rövid időre fogházba került. Egyik osztagparancsnoka volt a Kárpátalján működött hírhedt Rongyos Gárdának (1938–39), vezetője a finno.-i m. légiónak (1941. febr.–márc.), ahol Mannerheim tábornagy soron kívül századossá léptette elő. Hazatért, résztvett az É-erdélyi bevonulásban (1940. szept.). A szovjet fronton a partizánokkal vívott harcban megsebesült (1942. márc.); a varsói katonai kórházban halt meg.
