Kertész Manó
Kertész Manó (Orosztony, 1881. okt. 15. – Bp., 1942. ápr. 4.): nyelvész, tanár. Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. Főleg finnugor mondattannal, nyelvjárási kérdésekkel és a m. szókincs történetének kutatásával foglalkozott. 1912-ben Sámuel-díjat, 1913-ban, 1917-ben Marczibányi-díjat nyert és Baumgarten-díjban is részesült. – M. A zalavidéki nyelvjárás (Bp., 1903); Analógia a mondatszerkesztésben nyelvtörténeti és lélektani szempontból (Bp., 1905); Az egyenrangú mondatrészek történetéhez (Bp., 1910); A finn-ugor dualis (Bp., 1913); Finn-ugor jelzős szerkezetek (Bp., 1914); Szokásmondások (Bp., 1922); Szállok az Úrnak (Bp., 1933). – Irod. Nyíri Antal: K. M. emlékezete (Magy. Nyelvőr, 1953. 3–4. sz.); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962).
