Kézdi Árpád
Kézdi Árpád (Komárom, 1919. nov. 19. – Bp., 1983. okt. 20.): mérnök, az MTA tagja (r. 1971, r. 1976), Állami díjas (1966). Oklevelét a bp.-i egy.-en szerezte 1942-ben. Az egy. közlekedési és vasútépítési tanszékén tanársegéd, 1943-tól adjunktus, 1951-től tanszékvezető docens. 1952-ben kandidátus, 1958-ban a műszaki tudományok doktora. 1961-től nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig tanszékvezető egy.-i tanár. 1972-75-ben a Bp.-i Műszaki Egy. rektorh.-e. Kutatási területe a geotechnika. Legjelentősebbek a talajfizikával, a mélyalapozással kapcsolatos eredményei, a földnyomáselméletek összefoglalása és továbbfejlesztése, a talajra mint építőanyagra vonatkozó megállapításai. Az MTA Talaj-és Kőzetmechanikai Bizottságának elnöke, számos m. és külföldi tudományos társ.-ban viselt vezető tisztséget. A bécsi és a drezdai műegy. t. doktora, a perui műegy. t. tanára. – F. m. Talajmechanika 1-2. (Bp., 1952-54); Földművek (Póczy Mihállyal, Bp., 1957); Erddrucktheorien (Berlin-Göttingen-Heidelberg, 1962); Stabilizált földutak (Bp., 1967); Handbuch der Bodenmechanik 1-3. (Berlin, 1968-76).– Irod. Farkas József Dr. K. A. (A Jövő Mérnöke, 1983. nov. 4.); Szabó János: K. Á. (Magy. Tud., 1984. 7-8. sz.).
