Kontuly Béla, Nemessányi
Kontuly Béla, Nemessányi (Miskolc, 1904. febr. 3. – Bp., 1983. ápr. 14.): festő, művészpedagógus. Művészeti tanulmányait Prágában és a bp.-i Képzőműv. Főisk.-a végezte Réti István irányításával. Már főiskolás korában több ízben (1922, 1923, 1927) jelentkezett műveivel a kassai Keletszlovákiai Múz.-ban. 1928-30-ban feleségével, Fuchs Hajnalkával együtt a Római Magy. Akad. ösztöndíjasai voltak. 1932-ben az Ernst Múz.-ban megrendezte gyűjteményes kiállítását. Az 1930-as évek elejétől murális alkotásokkal bízták meg. 1931-ben a szegedi egy. lépcsőházának freskóit készítette el, 1934-ben pedig a bp.-i Hermina úti kápolna, 1939-ben a vízivárosi Szent Anna-templom falképeit (ez utóbbit Molnár C. Pállal együtt) készítette el. Jelentős alkotásai még: a váci Székesegyház és a bp.-i Thököly úti Domokos-templom (1944) díszítése; a Székesfehérvár Városháza közgyűlési termének Az Aranybulla kihirdetése c. freskója. 1939-től 1947-ig a Képzőműv. Főisk.-n tanított. 1945 után egyházi megbízásokból freskókat restaurált és templomok számára festett falképeket (Sümeg, Jászberény, Salgótarján, Miskolc). Többalakos kompozíciói mellett arcképfestészete is jelentős. Pályája során több elismerésben részesült: 1928-ban Benczúr-díjat, 1934-ben Balló Ede-díjat, 1936-ban Klebelsberg-díjat kapott. Jairus lányának feltámasztása c. festményéért 1940-ben a Székesfőváros díját kapta meg. 1975-ben műveiből gyűjteményes tárlatot rendeztek Japánban. Tájképeit, csendéleteit, egyházi és történelmi festményeit egyaránt a novecento szellemi hatása, természetelvű látásmód és dekorativitás jellemzik.– Irod. Katalógus-előszó az Ernst Múz.-beli kiállításhoz (Bp., 1932); Pipics Zoltán: Száz magyar festő (Bp., 1943).
