Kóris Kálmán
Kóris Kálmán (Miskolc, 1878. aug. 5. – Bp., 1967. jan. 14.): tanár, néprajzkutató. 1904-től folytatott főisk. tanulmányai végeztével rajz–ábrázoló geometria–művészettörténet szakos tanári oklevelet szerzett. Főiskolás korában tagja lett a Galilei Körnek. A Néprajzi Múz. gyakornoka (1904–06). 1906-tól Bp.-en tanár, a Nemzeti Tanács tagja (1918), 1919-ben a Néprajzi Múz. ig.-ja. A Tanácsköztársaság bukása után állását elvesztette. Az illegális munkásmozgalomban való részvétel miatt Bécsbe kellett emigrálnia (1925). 1926-tól a SZU-ban élt, a moszkvai Néprajzi Múz. és a Forradalmi Múz. munkatársa. 1934-ben hazatért Mo.-ra. Töröko.-ban járt tanulmányúton (1941). Pályája kezdetén szűkebb szülőföldje, Borsod, különösen a Matyóföld népi kultúrája iránt érdeklődött. Jelentős szerepe volt a miskolci Herman Ottó Múz. néprajzi gyűjteménye megszervezésében és gyarapításában. Első tanulmányait – úttörő módon a hazai néprajzi irodalomban – a szociológiai módszerek alkalmazása és társadalmi érzékenység jellemezte, az I. világháború után azonban figyelme a magyar népi műveltség török elemeinek kutatására összpontosult. Tanulmányai hazai szakfolyóiratokban jelentek meg. – Irod. Bodgál Ferenc: K. K. (Ethnogr., 1967).
