Madzsar Imre
Madzsar Imre (Nagykároly, 1878. febr. 1. – Bp., 1946. aug. 3.): történész, az MTA tagja (l. 1925, r. 1938). 1900-tól gimn, tanár Bp.-en, később ig., 1926-tól c. tankerületi főig., egy.-i e. ny. rk. tanár. Közben hosszú időn át meghívott előadó tanár az Eötvöskollégiumban. 1913-tól a Magyar Történeti Társ. ig. választmányi tagja, 1924-től az Orsz. Tankönyvbizottság ügyvezető alelnöke. 1935-ben nyugdíjba ment. Középkori kútfőkritikai tanulmányokkal, oktatástörténettel és történetfilozófiával foglalkozott. A Farádi Vörös Ignác Visszaemlékezései 1778 – 1822 c. munkát bevezette és kiadta (Bp., 1927). – F. m. Adatok Forgách Ferenc kortörténetének kritikájához (Bp., 1901); Lamprecht Károly történetelmélete (Századok, 1908); Szt. Gellért nagyobb legendájáról (Századok, 1913); A Gellért-legenda kérdéséhez (Századok, 1915); A II. Géza-kori névtelen (MTA Értekezések a tört tud köréből, Bp. 1926); Szent István törvényei (Bp., 1938). – Irod. Kornis Gyula: Tudós fejek (Bp., 1942); Domanovszky Sándor: M. I. (Századok, 1945 – 46.)
