Malina Gyula
Malina Gyula (Esztergom, 1853. máj. 24. – Szeged, 1919. dec. 2.): mérnök, a Tisza-szabályozás munkatársa. Felsőbb tanulmányait a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n végezte (1871–76). Működését mint társulati mérnök a Mindszent-apátfalvi Ármentesítő Társulatnál kezdte. 1878-ban lépett állami szolgálatba Sátoraljaújhelyen. 1881-től a szegedi folyammérnöki hivatal mérnöke, 1884-től főmérnök, 1886-tól középítészeti felügyelő, 1889-től a tiszai osztály főnöke; 1890-ben a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat ig. főmérnöke lett. Az árvízvédelem és a folyószabályozás körébe vágó kísérleti kutatások hazai úttörője. A gátak hullámverés elleni védelmének tanulmányozására kísérleti berendezést tervezett, és úttörő kutatásairól a Magy. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében számolt be (1905). Tanulmányát a mérnökegylet a „Hollán- pályadíj” 200 koronás jutalmával tüntette ki. Még az 1880-as években tervezte társulatának belvízlevezető hálózatát. Úttörő volt az iszapoltatórőzseművek mederszabályozási alkalmazásában is. Nevezetesek a különbözőképpen kialakított partburkolatokkal végzett módszeres összehasonlító kísérletei. Ezeknek keretében világviszonylatban elsőként alkalmazta partvédelemre az aszfaltot. Általános közlekedésügyi és hírközlési cikket is írt. – F. m. A Torontál megye belvízrendezéséről készített tervezet ismertetése (Magy. Mérnök és Építész Egylet Közl., 1884); A Tisza szabályozásáról (Magy. Mérnök és Építész Egylet Közl., 1890); Mederszabályozás iszapoltató művekkel és kotrással (Gazdasági Mérnök, 1902); Az árvíz elleni védekezés okszerűvé tétele. Beszámoló hullámverési kísérletekről (Magy. Mérnök és Építész Egylet Közl., 1905); A partburkolatok (Gazdasági Mérnök, 1910). – Irod. Ihring Dénes: M. Gy. (Vízügyi Közl., 1978).
