Moholy-Nagy László
Moholy-Nagy László (Bácsborsod, 1895. júl. 20. – Chicago, 1946. nov. 24.): festő, fotográfus, művészeti szakíró. Jogásznak indult, majd festeni tanult. Első kiállítását 1918-ban a Nemzeti Szalonban rendezte. A Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsben, majd Berlinben élt, ahol haladó szellemű művészeti csoportokkal (Ma, Gestaltung-csoport) működött együtt. 1923 – 28 között előbb a weimari, utóbb a dessaui Bauhaus tanára, W. Gropius munkatársa volt. Ezután Berlinben élt, majd a hitleri uralom elől Angliába (1935 – 37), utóbb az USA-ba költözött s Chicagóban megalapította a New Bauhaus-t. Elméleti írásaiban főként az absztrakt művészettel és az alkalmazott művészetek problémáival foglalkozott. Művei (képek rajzok, plasztikák, fotogramok stb.) többsége konstruktivista formakompozíció. – F. m. Új művészek könyve (Kassák Lajossal, Bécs, 1922); Malerei, Fotegrafie, Film (München, 1925); Von Material zu Architektur (München, 1928); The new Vision and the Abstract… (New York, 1946); Vision in Motion (Chicago, 1946). – Irod. Pán Imre: M. N. L.-ról (Lantos Magazin, 1930); F. Roch: L. M. N. 60 Fotós (Berlin, 1930); Fr. Kalivoda: L. M. N. (Brno, 1936); Pogány Ö. Gábor: M. N. L. (Szabad Műv. 1947); S. Moholy- Nagy: M. N. The Story of his life (New York, 1950); Kampis Antal: M. N. L.-ról (Műv. tört. Dokumentációs Központ Közl. III., 1963).
