Nagy József
Nagy József (Székesfehérvár, 1936. máj. 29. – Bp., 1959. febr. 18.): hentessegéd. A bp.-i sertésvágóhídon mint ipari tanuló szabadult fel 1952-ben, és ott dolgozott 1957 januárjáig. Az 1956-os forradalomban az első naptól kezdve részt vett, a Corvin közben rajparancsnok volt. Okt. 26-án megsebesült. A Péterffy Sándor u.-i kórházból okt. 30-án tért vissza. Összekötő tiszt lett a Corvin közben és a Kilián laktanyában, valamint a Deák téri Rendőrkapitányságon székelő bizottság között. Részt vett a Nemzetőrség megszervezésében. 1956. nov. 4. után Szabó Lajossal a Honvéd Kórházban szervezték az ellenállást, röpcédulákat készítettek, kapcsolatot tartottak a Békési Béla-Péch Géza csoporttal, Hegedüs László orvostanhallgatóval, Mécs Imre műegy.-i hallgatóval. Kárászi János repülőszázadoson keresztül a légierőhöz is eljutottak. Január első napjaiban a szervezkedés feloszlott. ~et Pécsett tartóztatták le. A Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. febr. 13-án és 14-én tartott tárgyalásán halálra ítélte, a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta az ítéletet.– Irod. Mécs Imre: N. J. Halottaink 1956. I. (Bp., 1989).
