Nagy Kálozi Balázs
Nagy Kálozi Balázs (Kiskunhalas, 1908. márc. 9. – Bp., 1984. aug. 4.): ref. lelkész. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Kiskunhalason végezte, teológiát Bp.-en tanult 1926-30 között. Segédlelkész volt Dömsödön, majd Dunaharasztiban, ahol 1936-ban lelkipásztorrá választották. 1979-ben vonult nyugalomba, 1934-ben beiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karára, ahol történelmi tanulmányokat folytatott, főleg Mályusz Elemér irányítása mellett, 1943-ban Jászkunsági reformátusok leköltözése Bácskába II. József korában c. disszertációjával bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Több dolgozata jelent meg egyházi lapokban, a jelentősebbek a Studia et Acta Ecclesiastica, jubileumi sorozat II. és III. kötetében: Károlyi Péter (St. AE II. Bp., 1967); Méliusz igehirdetéséről, Méliusz glosszáiból, Károlyi Péter prédikációiból, Alsólindvai Kultsár György postilláiból, Félegyházi Tamás Dogmatikája, Szilvásújfalvi Imre pedagógiai intelmei (St. AE III. Bp., 1973). – Irod. Balázs László: Emlékezés N. K. B.-ra (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve IV-V. 1984-1985. Bp., 1986).
