Nagy Lajos
Nagy Lajos (Nagyvárad, 1897. márc. 15. – Bp., 1946. dec. 10.): régész, az MTA l. tágja (1934). 1922-től a Fővárosi Múz: ba került, 1937-ben múz.-i osztályig., 1941-től ig. 1930-ban egy.-i magántanár. 1941-ben rk. tanári, 1946-ban r. tanári címet kapott. Aquincum régészeti feltárásának jelentős eredményei fűződnek nevéhez. A felszínre került leletek között kiemelkedik a világ egyetlen római korból fennmaradt orgonája. Pannónia kutatásáról számos tanulmánya jelent meg itthon (elsősorban az Archaeológiai Értesítőben és Budapest Régiségeiben) és külföldön is. – F. m. Az aquincumi orgona (Bp., 1933); Pannonia sacra (Bp., 1938); Budapest Története (I – II., Tompa Ferenccel és Alföldi Andrással, Bp., 1942); Az Eskü-téri római erőd, Pest város őse (Bp., 1946). – Irod. Bónis Éva: N. L. irodalmi munkássága (Budapest Régiségei XV., 1950.); Szilágyi János: N. L. (Századok 1945 – 46); Oroszlán Zoltán: N. L. (Archaeol. Ért. 1946 – 48); Nagy Tibor: N. L. (Antiquitas Hungarica, 1947.)
