Nagy Sándor Béla
Nagy Sándor Béla (Nagykapos, 1902. júl. 15. – Püspökladány, 1983. febr. 26.): ref. lelkész. A középisk. első hat osztályát az ungvári k. görögkatolikus gimn.-ban (1912-1918), az utolsó kettőt a sárospataki Ref. Kollégium gimnáziumában (1918-20) végezte. Teológiát Sárospatakon (1920-24), Strassburgban (1925-26) és Genfben (1927-28) tanult. 1937-ben a debreceni egyetem teológiai fakultásán a gyakorlati teológia szakcsoportból doktori fokozatot szerzett. – Sárospataki hitoktató segédlelkészi szolgálata után Vámosújfalun (1928-32), Bodrogkeresztúron (1932-38), majd Sátoraljaújhelyen (1938-76) lelkipásztor. 1976-ban vonult nyugalomba, amikor Püspökladányba költözött. – Genfi tanulmányútja alatt foglalkozott az ott tanult magyar diákok történetével. E témakörben megjelent dolgozata belekerült az egyetem 400 éves jubileuma (1959) alkalmából kiadott Livre du Recteur c. kiadványsorozatba. – Cikkei jelentek meg egyházi folyóiratokban. Szerk. a ,Bodrogkeresztúri Konvent' 200 éves jubileumának emlékkönyve. 1734-1934 c. kiadványt, lefordította Kálvin János: Kik a boldogok? (Bp., 1982) és Mindenkor örüljetek! (Bp., 1986) munkáit. Részt vett a ref. Bibliaolvasó Kalauz szerkesztésében. Szellemi hagyatékát a sárospataki ref. tudományos gyűjtemény őrzi. – M. A ref. istentisztelet Kálvin felfogása szerint (Debrecen, 1937); Szárszói emlékek, a népi írók az 1942. évi balatonszárszói konferencián (Confessio, 1982); A genfi Akadémia magyar diákjai (1566-1772) (Irod. tört. Közl., 1983).
