Nolipa István Pál
Nolipa István Pál (Erzsébetfalva, 1907. ápr. 17. – Bp., 1986. dec. 27.): festő és grafikus, munkásmozgalmi személyiség. Autodidakta volt. 1927-1929-ig elvégzett egy díszítőfestő tanfolyamot. 1937-1939-ig az SZDP tanfolyamára járt, ahol Gárdos Mariska felfedezte. A Szocialista Művészcsoport tagja volt, kiállításain részt vett, egészen 1939-ben történt feloszlatásáig. 1940-ben újjáalakították a csoportot, az ő, Kania István és Kondor György vezetésével, 1942-ben betiltották művészi tevékenységét. A háború után folytatta művészi és közéleti tevékenységét. 1952-1957-ig a Képző- és Iparművészeti Gimn. ig.-ja volt. Képeit szociografikus hangvétel és társadalmi érzékenység jellemzi. A társadalmi ellentmondásokat nemritkán a maró gúny eszközeivel pellengérezte ki. Pályája vége felé hiperrealista városképeket festett. – F. m. Apám (1942); Háború ellenes grafikai sorozat (1942-1944); Gépszedő (1967); Várakozók (1975). Fontosabb egyéni kiállításai: Budapest: Műcsarnok 1946, 1948; Fényes Adolf Terem, 1955; Ernst Múzeum, 1966; Magyar Nemzeti Galéria, 1970; Műcsarnok, 1977; Lengyelország, Torun, 1975.– Irod. Erdős László: Valami készül (Bp., 1964); Aradi Nóra: Szabadság és Nép (Bp., 1981).
