Nyilasi János
Nyilasi János (Szombathely, 1922. máj. 11. – Bp., 1978. dec. 16.): vegyész, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1965). 1945-ben vegyészként végzett a bp.-i tudományegy.-en. Az Általános Kémiai Intézetben kezdte meg tudományos munkáját, Groh Gyula mellett. Egy.-i doktori értekezése (1947) a fehérjék kobalt-komplexeinek és a zselatin hidrolízisével, kandidátusi értekezése (1954) a fehérjék biuret reakciójával foglalkozott. Az aminosavak, peptidek és fehérjék fémkomplexeinek tanulmányozása után kezdett az ozmium vegyületek kutatásához. E témákból 80 dolgozata jelent meg. Különös hangsúlyt fektetett az oktatásra, a tanárképzésnek és továbbképzésnek jelentős alakja volt. Részt vállalt a középisk.-i kémia tantervi reformjában, több tankönyvet írt. Szabadegyetemi előadó és ismeretterjesztő volt. Munkásságának elismeréséül kitüntetésekben részesült: TIT Aranykoszorús jelvény (1972), Bugát Pál Emlékérem (1976) stb. – F. m. A szervetlen kémia alapjai (Szabó Zoltánnal, Bp., 1972); Atomok és elemek (Bp., 1972); Általános kémia (Bp., 1975); Szervetlen kémia (Bp., 1975); Molekulák (Bp., 1978).
