Pálffy István, erdődi, gróf
Pálffy István, erdődi, gróf (? , 1586 v. később – ? , 1646. máj. 29.): nagybirtokos, II. Mátyás és II. Ferdinánd híve. Apjától, ~ Miklóstól (1552 – 1600) elsőszülöttségi jogon örökölte Pozsony vm. örökös főispánságát és a pozsonyi vár örökös főkapitányságát. Az 1608-i ogy.-en koronaőrré választották s ez évben Prágából Pozsonyba szállította István kir. koronáját. Méltóságáról 1625-ben lemondott. 1621. júl. 3-án a dévény – zólyomi úton Bethlen Gábor hadaival szemben csatát vesztett. 1626-tól 1644-ig Érsekújvár és a bányavidéki végvárak főkapitánya, utóbb dunántúli főkapitány. 1639-ben a m. könnyűlovasság tábornoka lett. 1634-ben grófi rangot kapott. Baráti viszony fűzte Pázmányhoz; ellenreformációs tevékenységét a protestánsok több ízben sérelmezték az ogy.-eken. – Irod. Reiszig Ede: A P.-ak (Bp., 1905); Jedlicska Pál: Eredeti részletek a gr. P.-család okmánytárához (Bp., 1910).
